Hypermetropia- távollátás-túllátás
A távollátás, más néven túllátás látászavar, amiben a szem alkalmazkodása nélkül a közeli tárgyakról nem keletkezik éles kép az ideghártyán. A szem fénytörő képessége elmarad az egészséges 66 dioptriától, mert a szemgolyó túl rövid a törőképességéhez képest, a lencse laposabb, vagy hiányzik. Alkalmazkodás nélkül a közeli tárgyról érkező fénysugarak a szemgolyó mögött találkoznának; minél közelebb van az adott tárgy, annál hátrább kerül a fénysugarak találkozási pontja, és annál homályosabb lesz a kép.
A távollátást konvex lencsékkel korrigálják. Ezek a lencsék gyűjtőlencsék, és pozitív törőerejűek, dioptriájuk pozitív.
Myopia- rövidlátás-közellátás
A rövidlátás, másként miópia vagy myopia egy látászavar, amiben a távoli tárgyak képe elmosódottan látszik. A szem fénytörő képessége az egészségesnél nagyobb, mert a szemgolyó túl hosszú, vagy a szemlencse és a szaruhártya az egészségesnél domborúbb. Az emberek 10 százaléka rövidlátó.
A rövidlátás korrigálható kontaktlencsével, vagy szemüveggel, negatív törőerejű, konkáv lencsével.
Asztigmia-cylinder
Az asztigmiát a szem fénytörő közegeinek fénytörési hibája okozza. A szaruhártya felszíne nem sima, hanem az egyik átmérő irányában domborúbb, és a másik irányban laposabb. Az asztigmia homályos látást okoz, akár közelre, akár távolra néz a szem. A leggyakoribb látászavar; az emberek felének van kismértékű asztigmiája. Míg például a rövidlátó szemben a retina - síkja helyett az - előtti síkban képeznének éles képet (de nincs ott az ernyőként funkcionáló ideghártya), addig az asztigmiás szemben nincs egy ilyen sík, mivel a szemből nézett szem optikai hibája más-más egy adott és a rá merőleges irányban. Az asztigmikus szemben a szemlencse, vagy a szaruhártya olyan módon torz, hogy egyik síkban máshogy téríti el a szembe érkező fénysugarakat, mint a rá merőleges irányban. Ezért az asztigmiás szem nem korrigálható szférikus, csak cilinderes lencsével, amelynek két (egymástól eltérő) dioptria értéke van.